Ljudmila Ulickaja

Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja (Oroszország, Baskíria, Davlekanovo, 1943. február 21. –) Moszkvában élő kortárs orosz írónő, műveit több rangos irodalmi díjjal tüntették ki. 

A baskíriai Davlekanovóban született 1943-ban. Ljudmila Ulickaja a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem biológia szakán szerzett diplomát. Két évig genetikusként dolgozott, de 1970-ben szamizdat anyagok másolása, terjesztése miatt a laboratóriumot megszüntették, Ulickaját kollégáival együtt elbocsátották. Többé nem tért vissza a tudományos munkához, genetikus múltjának élményeit pedig a Kukockij esetei című regényében dolgozta fel.

Már ötvenéves elmúlt, amikor első önálló elbeszéléskötete – nem hazájában, hanem Franciaországban, franciára fordítva –, majd ugyancsak 1994-ben Oroszországban is megjelent. Az igazi sikert külföldön a Franciaországban 1995-ben kiadott Szonyecska című kisregény hozta meg számára, melyért a következő évben Medici-díjat kapott. 1996-ban hazájában látott napvilágot első regénye, a Médea és gyermekei, melyet az írónő „családi króniká”-nak nevezett. Vidám temetés című kisregénye (1997) Amerikában élő orosz emigránsokról szól. Az írónő fiai 10 évig éltek az USA-ban, és Ulickaja rendszeresen látogatta őket, közben maga is belekóstolhatott az ottani emigráció hétköznapi életébe. 2000-ben megjelent regénye, a Kukockij esetei végre hazájában is osztatlan elismerést kapott és elnyerte a legrangosabb orosz irodalmi díjat, az Orosz Bookert (2001). Később ebből a művéből Jurij Grimov rendező 12 részes tv-filmet készített.

Ulickajáról azt tartják, hogy a 19. századi klasszikus orosz irodalom és regény hagyományainak folytatója. Bár több regényt is írt, kritikusai és saját maga szerint is igazi műfaja nem a regény, hanem a rövidebb elbeszélés, novella. Nem a rendkívüli, drámai események, hanem a mindennapi élethelyzetek érdeklik; hősei nem alakítói, hanem áldozatai a háttérben éppen csak felsejlő nagy történelmi változásoknak. Írásművészetét ebben a tekintetben és a kisprózához való vonzódásában is néha Csehovéval rokonítják.

A magyar olvasók elsőként a Médea és gyermekei, valamint a Kukockij esetei című regényeit vehették kézbe, ezt követően szinte minden évben újabb könyve látott napvilágot.