A tizenegyedik óra

Ha az öregkort estének tartjuk, amely az éjféli feledésbe merüléssel ér véget, akkor Rushdie hősei már jócskán benne járnak a tizenegyedik órában. Meg kell békélnünk a halállal, vagy inkább harcoljunk ellene? Miként búcsúzzunk a helytől, amelyeket otthonunknak tekintünk? Hogyan érhetjük el életünk beteljesülését, ha nem ismerjük saját történetünk végét? A Booker-díjas író elbeszélései három hazájában, Indiában, Angliában és Amerikában játszódnak, és életről, halálról, identitásról elmélkednek azzal az éleslátással és határtalan képzelőerővel, amelyek Salman Rushdie-t korunk egyik legünnepeltebb írójává tették.

„Nincsenek összefüggések. Semmi nem vezet semmihez. Csak a felületes megértés töredékes pillanatai vannak. Semmit sem lehet tudni. Mindannyian tökéletlenek, befejezetlenek vagyunk. Ez az élet, míg le nem zárja a halál. És egyikünk sem tudja befejezni a tulajdon történetét, mert már nem leszünk jelen.”

Salman Rushdie 1947-ben, nyolc héttel India függetlenségének kikiáltása előtt született Bombay-ban. Tizennégy éves korától Angliában végezte tanulmányait, Cambridge-ben történésznek tanult. 1981-ben Az éjfél gyermekeivel robbant be az irodalmi köztudatba. A sátáni versek 1989-es megjelenése óta fenyegetettségben él, amitől újonnan választott hazájában, New Yorkban sem tudott szabadulni. 2022-ben merényletet követtek el ellene, amelynek következtében maradandó sérüléseket szenvedett, és jobb szemére megvakult.