Az olvasmányos, gazdagon illusztrált könyv az „A” kategóriás világkiállítások történetének helyszíneit és magyar sikereit tárgyalja, melyek keresztmetszetében Magyarország kulturális, ipari és mezőgazdasági fejlődése áll. Az 1851 és 2010 között kiállított képző-, iparművészeti művek mellett a tudomány és technika előretörései, valamint az építészet legjelesebb alkotásai állnak. „Szédítő, kábító és minden várakozást felülmúló látomány. Nem tudja az ember, mit nézzen, hol kezdje, s kétségbeesik, hogy képes lesz-e mindezt valamikor mind értelmezni! Óriási temploma a világ művészeti tárgyainak, iparának és termékeinek” – mondja Csengery Antal 1862-ben. Gál Vilmos ezt a látományt foglalja össze napjainkig. A szerző korabeli katalógusokból, jelentésekből, sajtótudósításokból merített – így feldolgozásra került a hazai múzeumok kapcsolódó tárgy- és iratanyaga -, melyeken keresztül bemutatja a kiállítások fontosabb eseményeit és személyiségeit is.