Jelenlegi hely
Az úr a pokolban is úr
További ajánlataink
Bővebben...
De la Motte táborszernagy leánya, Yvonne, szokása szerint százas sebességgel rohant a marokkói úton, mikor is a jobb első kerék defektet kapott. Az autó nagy csörömpöléssel egy fának ütközve megállt. Ekkor tűnt fel a közelben az úriember, aki kilométerköveket festett. Ő volt Vicomte D'Alarcone, a 143-as számú közlegény, a marokkói helyőrségből. Mindent eldobva ugyan nem, de a lány segítségére sietett. Yvonne az ellenállhatatlan fiatalembert tréfából meghívta a kormányzóságra egy teára, nem tudva, hogy ezzel milyen hatalmas botrányt kavar... 1937 március 7-én délután, 4 és 6 óra között Lorimer De la Motte tábornok fogadódélutánján a kormányzósági palotában, a legelőkelőbb katonai és polgári személyek társaságában megjelent a 143-as számú közlegény. Hogy a botrány ne kerüljön napvilágra, hősünket áthelyezték Agadir poklába. De mivel a fiatalok szerelemre lobbantak, és egy úr a pokolban is úr, a kacagtató kalandok során a két fiatal is újra egymásra talál...
Adatok
A szerzőről
Rejtő Jenő (született Reich, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest 1905. március 29.– Szovjetunió, 1943. január 1.) magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.
Legismertebb művei látszatra ponyvaregények, azonban életművét ma már nagyra értékelik. Kamaszkorában verseket írt, majd 1928-tól komor hangulatú novellákat adott közre a napisajtóban. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. Ezzel egyidőben füzetes ponyvákat, majd operetteket, végül – részben külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva – kalandregényeket alkotott. Sajátos stílusát egyéni, groteszk, nyelvi humor és „váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája” jellemezte. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Latabár Kálmánhoz, Salamon Bélához is. Miután kivezényelték a Don-kanyarba, 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg/tűnt el a keleti hadszíntéren, a Szovjetunió (oroszországi) területén.