Fekete ernyők alatt

„Bandi teljes testét, lelkét a megtalált szerelem hatotta át. Boldogan,
fütyörészve
vitte az ERMA csomagjait a megrendelőkhöz. Sporttudósítások
mellett verseket is írt. Apjával ellentétben esze ágába sem jutott,
hogy költeményeit meg is jelentesse. Vidéki szervezőmunkáját sem
hanyagolta el a Kisgazdapártban. Tudta jól, hogy Európát komoly veszély
fenyegeti. A hitleri Németországból érkező hírek félelemmel töltötték el.
Mint afféle szerelmes ifjú, sokat álmodott a beteljesült szerelemről. Ugyanakkor
gyakran álmodta azt is, hogy Edithtel sétálnak egy gyönyörű domboldalon,
a lány lenge ruhában, a nap ragyogóan süt, majd a hegyek felől óriási fekete
felhő érkezik, zuhog, csapkod, villámlik, és ő szorosan öleli szerelmét, védi őt
az elemek őrjöngésétől. Egy villámcsapástól körös-körül kigyullad az erdő,
és nincs hová menekülniük. Ilyenkor izzadtan, csapzottan ébredt, nem is tudott
visszaaludni, alig várta, hogy reggel legyen.”

Tarján Andrásnak egy évvel ezelőtt jelent meg emlékezés-albuma, Apám menne. Anyám nem. Maradtunk címmel. Ebben a szerző 80 évesen gondolt vissza a fővárosban, elsősorban az Új-Lipótvárosban eltöltött éveire és kedves helyszíneire. Az album a számos színes és fekete fehér fotó mellett érdekességeket és személyes emlékeket közölt. Új könyve régebbre megy vissza az időben, elmeséli felmenőinek történetét: hogyan lett a sokféle és sokfelől jött emberből fővároslakó család, és mi mindent éltek meg a sok-sok évtized során, békében és háborúk alatt.
Természetesen sok fotó kíséri ebben a kötetben is az emlékeket.