Jelenlegi hely
További ajánlataink
Bővebben...
Gyászban lenni megkerülhetetlen pszichológiai tapasztalat. Polcz Alaine szerint kapcsolatunk az eltávozottal életünk egyik leglényegesebb problémája, mégis alig tudunk valamit a gyászról. Míg régen rítusok segítették a gyászolót vesztesége feldolgozásában, manapság a halált tabu övezi, és ez nagyban nehezíti a gyászmunkát.
Márpedig ha a bennünket ért súlyos veszteség után nem tudunk gyászolni, mert ehhez nincs kapaszkodónk – hiszen nem áll már rendelkezésre olyan társadalmi hagyomány, ami megszabná az ilyenkor szokásos teendőket, és ezáltal segítene, vezetne bennünket –, akkor könnyen előfordulhat, hogy a minket ért tragikus veszteség nemcsak a saját további sorsunkat, de az utánunk jövő generációk sorsát is negatívan befolyásolhatja, súlyosan megnehezítheti.
Polcz Alaine élete során rengeteget tett mind a halálra készülők méltóságáért, mind a gyászolók megsegítéséért. A Magyar Hospice Alapítvány megalakítása és a klinikai munkája mellett kutatásokat végzett, tanfolyamokat szervezett, tanulmányokat írt, és nemcsak elméletben, de a szó szoros értelmében is fogta a haldoklók és a gyászolók kezét.
Adatok
A szerzőről
Polcz Alaine (Kolozsvár, 1922. október 7. – Budapest, 2007. szeptember 20.) magyar pszichológus, író, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós Kossuth-díjas magyar író felesége.
19 évesen ment először férjhez. A második világháborúban megsebesült, a klinikai halál állapotába került, miután borzalmas szenvedéseken ment keresztül szovjet katonák folyamatos, csoportos erőszaktétele, kínzása és a nélkülözés miatt. A házassága is felbomlott, ez és a háború borzalmai egész életén nyomot hagytak. 1949-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, pszichológia szakon. Ugyanebben az évben másodszor is férjhez ment, Mészöly Miklós íróhoz, akivel házassága 2001-ig, férje haláláig tartott. Pályája kezdetén elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, később játékdiagnosztikával foglalkozott. 1970-től a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán dolgozott, ahol a nagyon súlyos beteg és haldokló gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa volt. 1976-ban Magyarországon elsőként hozott létre klinikai osztályon játszószobát, illetve külön szobát a szülők számára. 1991-ben hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt.
Számos könyve foglalkozik a halál problémakörével, ezen kívül a pszichológiával, életvezetési kérdésekkel, a hozzá közel állókkal, az esszétől a regényig terjedő műfajban.