Hogyan lehetnénk boldogabbak?

A szerzőről

Bagdy Emőke (Tiszafüred, 1941. augusztus 18. –) magyar klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor, a pszichológiatudomány kandidátusa, 2010-től professor emerita.

1941-ben született Tiszafüreden, Bagdy István református lelkész és Fóris Julianna gyermekeként. Gyermekkorában többször költöztek. Miskolcon érettségizett.  1961-ben feleségül ment dr. Császár Gyula orvoshoz, akitől 1969-ben születtek az ikergyermekei: Császár Zsolt és Császár-Nagy Noémi.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK pszichológia szakán 1968-ban kapott diplomát. 1972-ben védte meg bölcsészdoktori disszertációját.  Később a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen (HIETE) klinikus szakpszichológus (1982), szupervizor (1996), pszichoterapeuta (2001) végzettséget szerzett. 1982-ben lett a pszichológiai tudományok kandidátusa, 1995-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen pedig habilitált doktora. 1968-tól az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben dolgozott pszichológusként, 1982-től Klinikai Pszichológiai Osztály vezetőjeként; itteni működését klinikai pszichológiai és pszichoterápiás szakigazgatóként fejezte be. 1985-ben kezdte a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a pszichológiai oktatás megszervezését, itt volt a Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék vezetője (1987–1994), a Debreceni Orvostudományi Egyetemen pedig 1985-től 1987-ig az orvosi pszichológia oktatója. A ’90-es évek közepén tevékeny szerepet játszott a szupervizori szakirány hazai meghonosításában. 1994-től 2001-ig a HIETE klinikai pszichológiai tanszékének tanszékvezető tanára volt. 2000-től a Károli Gáspár Református Egyetemen megalapította a pszichológia szakot, elindította a képzést 2004-ig tanszékvezetőként. 2005-től ugyanitt intézetvezető volt 2010-ig. 2010-től pedig a Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék professor emeritája.

Több száz tanulmányt írt, számos könyvet írt vagy szerkesztett, több, mint 2500 előadást tartott (több mint félszázat idegen nyelven), nagy számú ismeretterjesztő írást jelentetett meg.

„Mindig szerettem tanítani és lelket gyógyítani. Ezt teszem ma is, és tanítok »nem középiskolás fokon« a média minden csatornáján és mindenütt, ahová hívnak, és ahol terjeszthetem a pszichológiai ismereteket. Remélem, sokáig végezhetem ezt a szolgálatot. Mégsem időt kérek a sorstól, hanem csak azt, hogy szabott életidőmben mindig a személyes érdekeltségen túlmutató értelme legyen annak, amit teszek.”