I. Nujorkban jártam…

Nujorkban jártam…

"Föl-hő- kar-co-ló-kat" láttam…

Az úgy volt, hogy éppen Nujorkban jártam…

És ha egyszer Te is Nujorkban jártál, tutitutkó, hogy lehettél te ebben a Big Almában akárhol, mesélhetnél akár a Brooklin hidról, a Brodwayről, a dilinyós dzsessz-lebujokról, a Centrál Parkról, a múzeumok végtelen világáról, a Nujorki metróról, telenyomhatnád a népek fejét mindenről, ami Nujorki, hablatyolhatnál bármit Manhattenről egészen a Szabadság szoborig…de a végén csak rákérdeznének, hogy akkor tényleg, milyenek is azok a föl-hőőőőő-karcolók?

Tényleg, milyenek is akkor azok a föl-hő-karcolók?

Ha Nujorkban jársz... és persze, amikor majd visszatérsz ide, a normális világba, mármint Európába, nos biztosíthatlak - az első, ami újra és újra majd az eszedbe fog jutni erről a Nujorkról, hogy igen…azok a "ménkű" nagy fölhőkarcolók… na azok aztán, tényleg… de tényleg…tényleg...

És elmeséled mit láttál, s ezzel most már sommásan el is mondtál mindent Nujorkról…

Mert Nujorkban járva-kelve, először megpillantva a pompázatos fényekben a város döbbenetes sziluettjét, s feldolgozva az első sokkot, bevallom - kihevertem nagyjából azonnal. Persze könnyedén azt gondoltam, hogy akkor most már minden rendben van, készen állok, jöhet a város, ez a Nujork, s igen nagy kaland lesz mondhatom, ez a felhőkarcolósdi móka!

Gyerünk A-ME-RI-KA!

A végére meg majd úgy fogok Nujorkban lebzselni egy-egy DÖG fölhőkarcoló mellett, mint a csallóközi népség teszi a dolgát a szalmabálák mellett - mert hát nyáron azokból is „ménkű sok” van, s mitől legyenek az ilyesmitől oda meg vissza?

De mégsem...

Ahogy ezerrel tudtam nézni a piramisok isteni megnyilvánulását, az emberi lét, a gondolat, az akarat, a munka, a gyötrelem, a kitartás oltárán felemelt csodáját, ahogy elájultam Rómában, s rácsodálkoztam a Collosseumra, kiakadtam a szemet gyönyörködtető évszázados kutakon, ahogy képes voltam órákát bámulni Párizsban egy-egy reneszánsz döbbeneten, befagytam Londonban a frappáns építészeti csalafintaságokon , nos – ez a Nujork … megfogott, a földbe döngölt, nem engedett - a föl-hő-karcolók látványa pedig valósággal megbabonázta a tekintetemet.

Azt hiszi bárki is, hogy mentes lenne ettől a NUJORK vírustól?

Mekkora döbbenettel veszi az ember tudomásul, amikor hirtelen fölindulással, alattomos rezdülésekkel tudatosítja, mintha egy gyors hasmenést érezne, ahogy fölbuggyad a valóság, a saját emberi törpesége, amikor kitekert nyakkal bámul fölfelé az égbe, s nézi ezeket a brutális, égbe meredő, ágaskodó, minden képzeletet eltörpítő föl-hő-karcolókat?

Talán majd az eszébe fog jutni neki is a bölcs mondása, hogy vajon az ember miért az égbe tekint, ha nagy dolgokra kíváncsi?

Nujorkban járva, az a legegyszerűbb, ha rögtön a privát föl-hő-karcoló túrád első állomásaként meghajtod a fejed, a két nagy öreg IKERtorony-démon maradványai előtt, amelyeket manapság a 9/11 – es helyrajzi számmal ellátott DUPLA- mega-föl-hő- karcoló síremlékének neveznek.

Viszont jó, ha tudod , az ikrek helyére azóta épült egy újabb, vagányabb, löketesebb dizájnos ficsúr…az egyik legfőbb atrakció ebben a város-cirkuszban, amit a cirkusz dizőze csak így mutathatna be:

– Az egyetlen, a legszebb, a legcsodálatosabb, csak ma, csak Önöknek…azaz a …One World Trade Center!

És láss csodát, akárcsak a néhai ikertornyoknak, úgy ennek a pöpec, csillogósra suvickolt ficsúrnak is lett kilátója, méghozzá Nujork legmodernebbje, ami létezik, s a legmagasabbja…rátettek egy lapáttal, nesztek, nesztek csúnya terroristák, hát azt hittétek, füle lett a tepsinek?

Nos - kegyeletből úgy döntöttem, hogy mégsem megyünk fel ennek a WTC nevű torony 102-ik emeletére, s nem, nem akarunk majd lenézni akkor sem a majdnem 400 méteres magasságból, s nem akarunk semmi maradandó élményt, dilit, gyorsliftezést, se panorámát, se ajándékot – semmit, mert kömény gyerökök vagyunk…

Mert nem.

Na jó...., egyszerűen nem volt belépőjegyünk, ez volt a tényállás.

Nagy…azaz veri, veri BIG FATAL FAMILI ERROR-t fogtunk ki, s ezzel a valósággal szembesültünk, s igen, tudomásul vettük, hogy a továbbiakban így kell majd leélnünk az élezünket, nuku WTC…

De menjünk csak tovább…

Van itt egy újabb jómadár, amire mindenki rákérdez, ha erről a Nujorkról mesélsz:

– És az izét… azt láttad?

Hát igen…

Barkópázzunk? Igen. Magas? Igen. Nagyon magas? Igen. Rákérdezhetek?

Az Empire State Buildingre gondoltál? Aha.

Ez az a DÖG…

…amelyik több mint nyolcvan éve meghatározója, amolyan maffiózó-karcolója Nujorknak, s ezt látod mindenhol, Bronxban, Brooklinban, akárhol, ezt látod kitűnni a város igazi sziluettjében is, ez a BOSS a többi nagymenő cirkáló között.

Ez a capo di tutti capo, a főnökök főnöke - minden értelemben - kihagyhatatlan bámészkodós turista dilinek számító, igazi cirkáló celeb, mert ez – maga az IKON – bárhol vagy Nujorkban, bármilyen messze vagy, ezt látni fogod a maga kis 381 méterével, ott magasodik az utcaszintek fölé...

Persze, ezzel a teljesítményével hosszú ideig, talán 1972-ig a világ legmagasabb cirkálójának számított, aztán persze ledöntötték a trónról, de a - Boss, az Empire State Building megmaradt Nujorki legendának…

Ha befigyeled, rájösz – talán nem véletlenül.

Ha már ott voltunk a tövében…mert ugye jóelőre vettünk belépőjegyeket – hát akkor szépen fölnyomattuk magunkat a hiperliftek egyikével.

Egészen a csúcsig tekertünk, föl a 102-ik emeletre.

Estére jutottunk csak fel - a tetőre...

Pont.

Látni Nujork fényeit – nagy marhaság – bakancslistáró való álomkép.

Ha majd meghalok, s ha ez a Szent Péter nevű fickó a Mennyország Rt fogadószobájában biztosan rákérdez majd, uram, milyen érzés volt odafent, én majd elhúzom a számat, s azt mondom neki:

-Világi érzés volt.., de Ön ezt nem értheti, kedves Péter…

A panoráma?

Ilyet csak a kiválasztottak láthatnak - odafenn - , tényleg, s azóta bevallom, személyiségi gondjaim is voltak, mert léteztek számomra mindazok, akik erre a dögre, a kilátóra feljutottak, és létezte még a többiek...akik csak otthon néznek ki a fejükből, na ezeket mélységesen lenéztem, megvetettem…

Megnyugtatok mindenkit - azóta terápiára is járok, s igen, jól haladok, a misimókus segítségével már ott tartok, hogy jócskán engedett bennem ez a gőg, már eltudom könnyen képzelni, hogy állítólag azok is emberek, akik nem látták Nujorkot, de még akkor is számításba lehet őket venni, ha a Dög tetejéről sem kandikáltak ki a világba…

- Nem addig van az Vendelim fiam, hördülne fel erre méltatlankodva a jó öreg Szinbád…

- Hát a Top of The Rock, az hol maradt?

- Jelentem nagyságos uram, oda is feljutottam, mondanám neki duruzsolva a fülébe, miközben figyelném, miképpen szürcsöli a húslevest kedélyesen, s én meg mesélném neki tovább az élményt…

- Tudja, nagyságos uram, az úgy volt, hogy ez a keskeny épület 1933 óta áll Közép-Manhattanben, tudja… a tetőn, és a 260 méteren lévő legfelső szinten már csak egy korlát van, s onnan az egész várost belátni… ráadásul megvan az az előnye is, hogy a Central Parkot sem takarja semmi innen.

- Hol is van ez az elmés garnizon, Vendelin barátom? - Kérdezné Szimbád…

Én meg erre:

- Jelentem nagyságos uram, ez az 5-ik izén… avenyún található… a Rockefeller nevű Centerben. Az aljában az arany Prométheusz szobornál télen jégkoriznak, nyáron elegáns étterem üzemel, és bizonyára a nagyságos úr is tudja, itt találta meg a kis Kevint karácsonykor az édesanyja…

- Kit??? Miket mond nekem Vendelin barátom?

- Hmmmm…inkább ezt most hagyjuk, tekintetes uram, Ön bizonyára nem néz filmeket, de ezen a téren lengedeznek a világ országainak zászlói is…és remek kis boltocskák is sorakoznak. Itt van a Lego egyik mintaboltja, valamint az NBC Universal butik is. A szomszédban a csatorna műsorait élőben közvetítik, s a reggeli műsorban pedig integethet az egyszerű járókelő a hazaiaknak is… Az épület aljában, persze kacifántos, kazamatarendszerű bevásárlóközpont van… A legszebb fotók persze a tetőről készíthetők, főleg ha naplementekor érkezne… Ha elég türelmes, akkor a várost nappali, naplementés és esti fényekben is láthatja az ember…

- És mit láthat az ember fia a tetőről, Vendelin barátom: - kérdezné megint Szimbád, a fogaiban matatva egy fogpiszkálóval…

Én meg, felszolgálva a korsó habos sört, így mesélném neki tovább:

- Tudja, Nagyságos uram, még láthatná a tetőről nemcsak a Manhattan déli részét, de a közeli Empire State Buildinget is, s igaz, nagyon messze, de láthatná a Szabadság szobrot is… és a Chrysler épületet… vagy a csodálatos Central Parkot már nem is említem…Az az én kedvencem…

- Igen….a kedvence, Vendelin barátom… a Centrál park - dünnyögné Szinbád, de el is aludna azon nyomban, mert kihallott már ilyen tökkelütött marhaságot, hogy valaki arról fecseg neki, nézze meg az ember, hogy hogyan és mit lát valaki egy ménkű nagy magas épület tetejéről, valami lehetetlen nevű városban, miközben egy jófajta magyaros ebéd elfogyasztásával bíbelődik? Nahát…

Ha már kellőképpen kinézted magadból ezt a BIG almát – nem marad más hátra, csak szemezgetned kell a BIG Nujorki Cirkálók Albumából…

Itt van például ez a fenséges, igazi ficsúr-cirkáló, az 1930 májusában elkészült Chrysler Building…

Akkoriban ez a Krájzler Bilding gyerök azt hitte, hogy felnőtt a feladathoz, s így is volt… mindössze tizenegy hónapig volt a világ legtökösebb legénye, a világ legmagasabb épülete, mígnem a közelben felépült – az Empire State Building, a Tudjukki – s elvette tőle a rangos címet. Ha megnézi a karcoló tetejét valaki, rögtön rájön, hogy ezt a példányt sem a szomszéd sarki kacatboltból menesztették, mert a díszes acélkupolájáról ismert felhőkarcoló az art deco építészet egyik legnevesebb képviselője, emellett érdekessége, hogy több autóelemre utaló szimbólumot találni rajta, lévén az épület korábban az autógyártással foglalkozó Chrysler óriásvállalat székhelye volt…

Gondoltuk, nem is vagyunk igazi nocsi turisták, ha nem megyünk be, azon melegébe, de aha, az őrség elegánsan blokkolt minket, s a család jobbra el, máris kilettünk rendezve a képből, ugyanis ennek a jobb napokat látott bildingnek a nyilvános kilátója sajnos már évtizedek óta nincs képben, s egyedül a földszinti előterét vizslathattuk körül, de ez is megérte, mert valamiért olyan fura volt…

A biznisz-népség jött-ment, elegáns kosztümökben, drága Boss öltönyökben tették a dolgukat, mi meg úgy járkáltunk ott, mintha egy nyilvános képtárban nézelődnénk, várva a bemutató utáni potya parti-kaját…

Nem menekülhetsz Nujorktól…

Ez a város az igazi bilding-fanatikosoknak szól, az építészet csúcspontja ez, ahol a világ legjobb építészei versenyeznek egymással, folyamatos a vetélkedés, a mérce elérhetetlen magasságokban van, s gyakorlatilag bárhol van valaki Nujorkban – folyamatosan kóstolgatja őt a város, zicher lehet, hogy valami csodát láthat a következő véletlen pillantásban.

Itt van… vegyünk csak ki ebből a kőmasszából találomra…hooopsz… egycsöppnyi épületecskét…

Itt van ez a 1902-ben !!! mi van?? hol is voltunk mi 1902-ben?? a fákon ültünk??

Ezek meg miket építettek?

Nos – akkortájt fejezték be a Flatriont is, azaz a népszerűbb nevén a Vasalóházat, amely a szakértők szerint a felhőkarcolók előfutárának számított. Ez akkoriban a csúcsok csúcsa volt, s a maga 87 méteres magasságával manapság ha nem is szédíti meg az embert, de ez az agg, méltóságteljes cirkáló - az építészeti remekmű kategóriában – még mindig a helyén van.

Az izén…a Fifth Avenyún, a Broadway és a 23-ik Sztrít sarkán találod meg ezt a Flatriont, ezt a Vasalóházat vagy mit, s most már tudod, neked mondom ezt te jobbbágy, nem árt ha tudod, hogyan kell ejteni Nujorki módra az ilyesmit…

A toronyház fura formáját az a háromszögletű telek határozta meg, amire építették, na tessék, már akkor cselszövéseket pörgettek az ingatlanbizniszben, igen, majd jól bemosok egyet, gondolták, s csináltak egy vasalóházat….

A világ egyik legikonikusabb felhőkarcolójának tartott épület a világ egyik legtöbbet fotózott épülete lett, hála a suttyó, korabeli mohó ingatlanosainak…

Van még egy másik…

Ha fent vagy a Top ROCK tetején, s éppen azzal múlatod az időd, hogy filozofikus magányodban a Central Parkot vizslatod, figyeled, hol lehet John Lenon kultikus háza, a Dakota ház, hol táncolhattak a hippik a Hairben, melyik tisztáson tolta a Rolling Stones a Hanky Tonk Woment, s vajon a park oldalán tényleg a Természettudományi Múzeumot látod…hirtelen a periszkópjaid bevesznek egy disszonáns, lehetetlen elemet a térben, s azon kapod magad, hogy te megint csak hülledezel…

Ilyen nincs és mégis van.

Egy vékonyka, magas, langaléta, brutálisan vézna, anorexiás ribanc felhőkarcoló úszik be a semmiből, s döbbenten nézed, s elképzeled, hogy micsoda émelygés kerítheti hatalmába a legfelső emeleti lakókat abban a magasságban, s mi van ha fújni kezd a szél…Akkor mi van?

És a lakók…azt hiszed azok ott mind sutyi Nujorkiak? Egyszerű bennszülöttek? Na, vegyél vissza egy csöppet. A langaléta véznácska, anorexiás lotyó föl-hő-karcolóban dekkoló paciensek bölcsőit valahol az arab sivatagokban keresd, ott, ahol ezrével kiblizik ki az olajat a házi kutakból, na ott képzeld el, mert az elszállt luxus árakat csak ezek a figurák tudták leperkálni, pedig a jobb Nujorki családok zöme sem – hidd el - a putrikból jöttek…

Nem rajongok tovább – utószónak bevillantok végül egy fincsi kis rüfkét, egy igazi felhőkarcoló MILFET, saját felfedezést, persze egy modernebbet, amitől rögtön legyökereztem, lepetéztem, s hídba mentem, s egy lassan elmúló, kopaszodó fává változtam…

Az emberi elme diadalát, a kreativitását ünnepeltem, az ötlet erejét, ahogy a tervező megálmodta, s a kivitelezők megcsinálták, mert úgy tűnt, mintha egy részeg óriás dobozokat rakosgatott volna magának mély révületében, aztán elment a kisdolgára, elvégezni, s ez az oltári óriás hülyegyerek meg, véletlenül úgy hagyta a rakosgatását…s ezek az emberformák meg beleköltöztek, be a belsejébe…

Láttál már ilyet?

Ilyen épület pedig nincs…

Befigyelne neked is egy spéci kis lakás a rüfke 42-ik emeletén?

Na ugye…

Jessz…oké…dollár.