Jelenlegi hely
Érzelmek iskolája
További ajánlataink
Bővebben...
A kötet Ranschburg Jenő két korai munkáját tartalmazza. A Félelem, harag, agresszió
1970-ben, a Szeretet, erkölcs, autonómia 1981-ben jelent meg először. Azóta mindkét
könyv - az előbbi idegen nyelveken is - több kiadást ért meg. A szerző ezekben az
írásokban a legfontosabb emberi érzelmek, a szeretet, a félelem, a szorongás és a
harag keletkezését mutatja be, illetve azt a korai gyermekkorban lezajló folyamatot,
melynek során ezekhez az érzelmekhez meghatározott, az egész életen át jellemző
viselkedésformák - gondoskodás, agresszivitás, erkölcsi tartás - kapcsolódnak.
Természetesen Ranschburg Jenő - mint később annyiszor - e műveiben is törekedett arra, hogy mind a szülőknek, mind a nevelőknek segítséget nyújtson a gyermeknevelés sok örömmel, de sok gyötrelemmel és tanácstalansággal is járó folyamatában: a Félelem, harag, agresszió című könyvben először jelent meg magyar nyelven azoknak a szülői, nevelői stílusoknak az elemzése, melyeknek alkalmazása bizonyítható összefüggést mutat a bontakozó személyiség karakterisztikus vonásaival. A két könyv megjelenése óta sokat fejlődött a tudomány és sokat változott a világ is, amelyben élünk. Mégis, aki elolvassa - vagy újraolvassa - ezt a könyvet, tapasztalni fogja: következtetései ma is érvényesek, tanácsai ma is használhatók. A világ változik ugyan - a szülő és a gyermek, a nevelő és a gyermek viszonyának alapvető jellemzői azonban időtlenek.
Adatok
A szerzőről
Ranschburg Jenő (Budapest, 1935. december 19. – Budapest, 2011. március 10.) magyar pszichológus, a pszichológiai tudományok kandidátusa.
Ranschburg Jenő 1935. december 19-én született Budapesten Ranschburg Zoltán és Jónap Piroska gyermekeként. Budapesten a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett. 1961-ben végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd 1964-ben az ELTE bölcsészkarának pszichológia–magyar szakán. 1961–1963 között előbb Velencén, majd Budapesten dolgozott gyógypedagógus tanárként. 1963–1965 között az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos munkatársa volt. 1965–1977 között az ELTE BTK pszichológiai tanszékének adjunktusa, majd docense volt. 1977-től az MTA Pszichológiai Intézetének osztályvezetőjeként dolgozott. 1977–1997 között tudományos osztályvezető volt az MTA Pszichológiai Intézetében. 2002–2011 között főiskolai tanárként dolgozott a Szolnoki Főiskolán. 2007–2011 között professor emeritus volt a Károly Róbert Főiskola (Gyöngyös) Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának Humántudományi Tanszékén.
1966-ban kötött házasságot, felesége Farkas Zsuzsanna gyógypedagógiai tanár. 3 gyermekük született.
Fiatalon – majd később is– írt gyermekverseket, kritikusai szerint kiváló költő volt. Versei a Piros tinta című antológiában és a Gyerekségek című önálló kötetben jelentek meg.