Jelenlegi hely
Egy bolond száz bajt csinál /Rejtő hangoskönyvek 9.
További ajánlataink
Bővebben...
Új fiú a highgate-i elmegyógyintézetben! Azaz lány, pontosabban hölgy, még pontosabban Anna Emerencia Hostings, aki a térdszalag-rendek bizományosa, és mint ilyen, a Fehér Rózsa miatt vérpadra lépett. (Azóta uzsonna után hazajárással bolyong.) Örömmel fogadják az intézet régi lakói, Mr. Prosley (akinek egy békacsalád lakik a fejében), Lady Norton, aki saját állítása szerint húsz férjét ölte meg, Vucli Tóbiás, az önműködő villamosjegy feltalálója, és persze Sir Felix Hostings, aki normális, és rokonai azért záratták be, mert nem átallott polgári származású leányba beleszeretni. Anna Emerencia ugyanis nem más, mint Felix szerelme, Ellen Grace revűtáncosnő-művész. Az ifjú pár megpróbáltatásai itt nem érnek véget: az intézetben gyilkosság történik, és hamarosan megérkezik egy rendőrfelügyelő, idült alkolholistának adva ki magát, valamint a biztosító megbízottja, egy Pinkerton-detektív. Azután (a hely szelleméhez igazodva), elszabadulnak az őrült események - az intézetben és a Hostings-familía ősi kastélyában is. A fergetegesen mulattató hangoskönyvet meghallgatva kiderül: egy bolond nem csak száz bajt, de végül rendet is csinál!
Adatok
A szerzőről
Rejtő Jenő (született Reich, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest 1905. március 29.– Szovjetunió, 1943. január 1.) magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.
Legismertebb művei látszatra ponyvaregények, azonban életművét ma már nagyra értékelik. Kamaszkorában verseket írt, majd 1928-tól komor hangulatú novellákat adott közre a napisajtóban. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. Ezzel egyidőben füzetes ponyvákat, majd operetteket, végül – részben külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva – kalandregényeket alkotott. Sajátos stílusát egyéni, groteszk, nyelvi humor és „váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája” jellemezte. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Latabár Kálmánhoz, Salamon Bélához is. Miután kivezényelték a Don-kanyarba, 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg/tűnt el a keleti hadszíntéren, a Szovjetunió (oroszországi) területén.