Mackensen katonáival

Urai Dezső (1875–1966) író, színikritikus, szövegíró és operettszerző volt. Ő írta a Cigánykirály és az Asszonykám című operettek szövegkönyveit, de két háborús regény is fűződik a nevéhez, A provence-i hadifogoly és a Mackensen katonáival. A jelen kötet az utóbbi beszámoló fakszimile kiadása, melyhez hozzátartozik az a kiadatlan fotóanyag, amelyik a Fortepanhoz kerül néhány évvel ezelőtt. Így együtt soha nem publikált kiadvány jött létre, ami páratlan a maga nemében. Szinte izzik a napló minden oldala, a szerzővel ott járunk a Balkán hegyei között, ahogy évtizedekkel korábban Nopcsa báró jegyezte fel Albánia, Szerbia, Koszovó vagy Macedónia topográfiáját. A mintegy kétszáz fekete-fehér fotó szenzációs pillanatképek sora, jól kiegészítik a katonai naplót, noha az író Urai nem volt hivatásos fotós, de éppen ez adja meg a különleges hangulatát e rendkívüli képtárnak, melynek kezdő dátuma 1914, záróakkordja pedig 1917. A délszláv front képein túl számos budai felvétel is bekerült a képek közé, a tábornok Mackensenről készültek nemkülönben, továbbá temetői felvételek, a macedón „hétköznapok” képsorai, de hadifogoly- és katonai képek, valamint életképek úgyszintén.
Részlet a bevezetőből: Mint haditudósítónak a német csapatoknál volt beosztásom, és java időmet Mackensen tábornagy parancsnoksága alatt töltöttem. Az ő katonáival voltam Lembergtől Breszt-Litovszkig, azután Szerbiában, az egész diadalmas offenzíva alatt, végül Macedóniában a görög határig, olyan távolságnyira, hogy a szaloniki-i öblöt és az entente csapatszállító hajóit jól megfigyelhettem. Amit eközben láttam, soha egészen megírni nem tudom.
A görög vidékről pedig eképpen ír: Hat kilométernyire lévén a görög határtól, nem állhattam meg, hogy Görögország földjére ne lépjek és ne lássak legalább egyet azok közül a katonák közül, akiket olyan mohón és epedve csábít az entente. Fölkerekedtünk tehát néhányan és legfölebb húszpercnyi autózás után már meg is állottunk egy magas rúd előtt, amelyikre széna volt fölcsavarva. A magas rúd tövében bolgár népfölkelő posztolt és erélyesen ránk szólt: Tovább nem szabad! A többit könnyű volt kitalálni: a rúd a rácsavart szénával, a bolgár népfölkelő a hosszú puskával durva és gyakorlati kivitele annak a gondolatnak, amelyet finom diplomaták bizonyára szépen csiszolt szavak kíséretében szélesítettek aktává: itt kezdődik a semleges zóna. Két kilométernyi olyan terület, amelyre nem szabad rálépni se bolgár, se görög katonának, hogy mindenféle súrlódások és határsértések elkerültessenek.