Az utolsó mohikán - Elbeszélés 1757-ből

Az utolsó mohikán, a Bőrharisnya-történetek időrendben második kötete nemzedékek képzeletét ejtette rabul 1826-os megjelenése óta. Az Észak-Amerika vad tájain játszódó cselekmény középpontjában egy valóságos történelmi esemény áll, amikor 1757-ben a franciák indián szövetségesei a William Henry-erődöt feladó brit katonák és családtagjaik százait mészárolták le. E köré a véres incidens köré építi Cooper romantikus történetét fogságról, szerelmes vonzalomról és hősiességről, amelyben a mohikán Chingachgook és fia, Uncas sorsa elválaszthatatlanul összefonódik a parancsnok lányai, Alice és CoraMunro, valamint Sólyomszem, a határvidéki felderítő életével.
Indián kerül szembe indiánnal, a fehérek brutális társadalma a mohikán civilizációval - abban, ahogyan a világ az amerikai indiánt látja, egyetlen írott szöveg sem játszott akkora szerepet, mint Az utolsó mohikán.

James Fenimore Cooper (1789-1851) amerikai író. 1823-ban kezdte el írni legismertebb és legkedveltebb műveit, az indiánregény-ciklus öt darabját (Bőrharisnya, Az utolsó mohikán, A préri, Nyomkereső, Vadölő), melyeket a Nagy indiánkönyv néven ismerünk. Műveit Magyarországon jórészt ifjúsági átdolgozásokban adták ki. A regény teljes szövegét a modern olvasó Gy. Horváth László szöveghű fordításában élvezheti.