Jelenlegi hely

Unpublished
Öregapó madarai

Öregapó madarai

Kötésmód: 
keménytábla
Oldalszám: 
56
Kiadás dátuma: 
2017
Olvasási idő:
1-2 óra
Könnyű nyári estéken Öregapó leül a tornácára, és mesélni kezd a madarakról. Mert ő aztán mindegyiket jól ismeri – a fecskéktől a baglyokon át a seregélyekig. Lázár Ervin szívhez szóló, rövid történeteiben madárdallal telik meg a dunántúli táj, Bódi Kati pedig részletgazdag rajzain kelti életre Öregapó madarait. A helyes úton – Utószó Ha élő...Bővebben >>
Kivonva a forgalomból

Bővebben...

Könnyű nyári estéken Öregapó leül a tornácára, és mesélni kezd a madarakról. Mert ő aztán mindegyiket jól ismeri – a fecskéktől a baglyokon át a seregélyekig. Lázár Ervin szívhez szóló, rövid történeteiben madárdallal telik meg a dunántúli táj, Bódi Kati pedig részletgazdag rajzain kelti életre Öregapó madarait.

A helyes úton – Utószó

Ha élő szóban, egy beszélgetés közben kellene szabatosan megfogalmaznom, mi jut eszembe Öregapó történeteinek elolvasása után, csak dadogni tudnék. Nem azért, mert nem volna mit, hanem mert annyi mindent akarnék egyszerre mondani. Hozzám az ilyen lélekfogóan szép írások olyan egyszavas Rorschach-teszthez hasonló érzetek formájában beszélnek, amire csak a betű és a szó legnagyobb mágusai képesek, akik egy nyári délután fa alatt üldögélős, élettel telien lusta ballagását, az estébe forduló kert pillanatokra felsejlő titkait egy-egy rövid mondattal képesek felidézni bennem. Öregapó történetei számomra egyszerre fájdalmasan szépek és igazak.

Az író Tolna-megyei földijeként, sorait olvasva ismét az a rövidnadrágos, szurtos kisgyerek lehettem, aki már soha nem lehetek. Hivatásos madarászként lenyűgöz a leírások pontossága, az a megfigyeléseken alapuló, a szülőföld szeretetéből és tiszteletéből fakadó, föld-, hullott avar és életszagú valódi tudás, ami annyival több a tankönyvek bemagolásánál, hogy arra szavak sincsenek. Pedagógusként az ősz fájdalmával sejlik fel bennem egy olyan jövő, ahol honfi társaim nem értik, mert nem tapasztalhatják meg mindezt. Természetvédőként és emberként viszont ott van bennem az örök remény, hogy az ilyen történetek a helyes, járható úton tartanak bennünket.

Adatok

Kötésmód: 
keménytábla
Oldalszám: 
56
Kiadás dátuma: 
2017

A szerzőről

Lázár Ervin (Budapest, 1936. május 5. – Budapest, 2006. december 22.) Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt. 1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója volt. 1961-ben megszerezte a magyartanári diplomát. Az újságnál 1963-ig maradt: utána a Dunántúli Napló és a  Jelenkor munkatársa lett. 1965-ben Budapestre költözött, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedett el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író volt. A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.).  A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991–1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től). 2006. december 22-én hunyt el Budapesten.

A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátéka elnyerte a Magyar Rádió 1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.

Kedvenc kategóriák

Cookies