A paradicsomba

Hanya Yanagihara merész és briliáns regénye három évszázadot ölel fel, három alternatív Amerikában mesél szeretőkről, családról, veszteségről és az utópia mindig elillanó ígéretéről.
1893, New York, Szabad Államok. Az Egyesült Államokon belül létrejött, önálló Szabad Államokban a polgárok úgy és azzal élnek, akivel akarnak. Kívülről legalább is így tűnik. A város legelőkelőbb családjának sarja nem találja helyét a világban, ráadásul titokzatos betegség is gyötri. Nagyapja vagyonos kérőt szemel ki neki, ám ő leküzdhetetlen vonzalmat táplál egy zenetanár iránt.
1993, Manhattan. Az AIDS-járvány sújtotta városban egy fiatal hawaii férfi viszonyt kezd jóval idősebb és tehetősebb főnökével. De nem csak a külvilág előtt kell titkolózniuk; a királyi vérből származó David igyekszik társa előtt leplezni zaklatott gyerekkorát és apja szerencsétlen sorsát is.
2093, New York. Egy totalitárius rendszer mindennapjainak részévé válnak a természeti katasztrófák és a járványok. Az egyik nagyhatalmú tudós sérült unokája nagyapja nélkül próbál boldogulni az életben – és rájönni férje eltűnéseinek rejtélyére.
Hanya Yanagihara sokarcú triptichonjának részletei lebilincselően fonódnak össze és íródnak egymásra, visszatérő szereplői, témái és motívumai szakadatlanul újraértelmezik és gazdagítják egymást. A korábban szilárdnak hitt fogalmak ? betegség, gyógyulás, rassz, család, nemzet, hatalom ? viszonylagossá és cseppfolyóssá válnak, s olyan örvénybe rántják az olvasót, amelyben kénytelen lesz ő maga is újragondolni világképe sarokköveit. A paradicsomba csodálatosan megírt századvégi regény, de mindenekfelett egy érzelmi géniusz munkája. Yanagihara ismeri a kényszerítő vágyat, hogy megvédjük szeretteinket – partnerünket, szeretőnket, gyermekeinket, barátainkat, családunkat, sőt polgártársainkat is –, és azt a fájdalmat is, ha mindez nem lehetséges. A paradicsomba grandiózus gondolatkísérlet, az ember lehetőségeinek és határainak szabad szellemű, ugyanakkor könyörtelen feltérképezése.

„Csak azok akarnak ilyen megszállottan halhatatlanok lenni, akik eséllyel reménykednek abban, hogy halhatatlanná váljanak a történelemben. Mi, többiek túlságosan el vagyunk foglalva azzal, hogy túléljük a következő napot.”