Pecz Samu (1854–1922) építész, műegyetemi tanár, a historizmus kiemelkedő alakja, számos emblematikus műve a mai napig meghatározza Budapest építészeti összképét. Legismertebb munkái a Szilágyi Dezső téri református templom, a Központi Vásárcsarnok, a műegyetemi épületek, köztük a könyvtár, az Üllői úti tisztviselőház vagy az Országos Levéltár, de nem csak Budapesten valósultak meg tervei, a Monarchia Magyar Királysághoz tartozó távolabbi területeiről is bőven kapott megbízásokat.
Építészetét sajátos formanyelv jellemzi, néhány neoreneszánsz stílusú műtől eltekintve egész alkotó korszakára a középkori történeti elemek használata, illetve sajátos vegyítése a jellemző. E formai jegyek ellenére épületeit funkcionális gondolkodás és szerkezeti szemlélet határozta meg, és élete végéig kitartott elképzelése mellett, hogy a historizáló homlokzatképzéssel összeegyeztethetőek a korszerű anyagok és szerkezetek. Ez a szemlélet oktatói munkásságából eredt: 34 éven át volt a Középítéstani Tanszék tanszékvezető professzora, ahol – mai néven – épületszerkezettant tanított építész- és mérnökhallgatók nemzedékeinek. Tanári pályája, tankönyve, jegyzetei és nagyszámú publikációja révén jelentős hatást gyakorolt a következő generációra.
Pecz Samuról eddig nem készült összefoglaló munka. E kötet eredeti tervekkel, archív és mai fényképfelvételekkel minden eddiginél részletesebben mutatja be szakmai munkásságát, a 20. század folyamán változó megítélését, emellett Pecz Samu személyisége is kirajzolódik.