Jelenlegi hely
Régimódi történet (új kiadás)
További ajánlataink
Bővebben...
Rickl Mária, a gazdag debreceni kalmárlány beleszeret a sárréti nagybirtokos-família fiába, Jablonczay Kálmánba. Családja óvja a kártyás és szoknyavadász hírében álló fiatalembertől, de az önfejű lány nem hallgat az okos szóra. A házasság katasztrofális véget ér, a birtokot dobra verik, a megkeseredett Rickl
Mária gyermekeivel és a vagyon megmentett maradékával visszaköltözik a debreceni házba. Minden reményét egyetlen fiába, Juniorba helyezi, aki azonban apjára üt. Ahelyett, hogy keresné, csak szórja a pénzt, és amikor megnősül, felesége hozományát is rövid idő alatt elherdálja. A kalmárlánynak most már unokájáról is gondoskodnia kell – így kerül a Kismester utcai házba Jablonczay Lenke… Szabó Magda rokonok elbeszéléséből, anyakönyvi kivonatokból, naplójegyzetekből, levéltári dokumentumokból, háztartási könyvekből szedegeti össze a múlt mozaikdarabkáit, hogy megírja édesanyja, az élő szülők mellett árván felnevelkedett Jablonczay Lenke élettörténetét, az Anselmus és Jablonczay família több nemzedékének krónikáját, a kiegyezés korától az első világháborúba torkolló Ferenc József-i időkig ívelő nagy magyar családregényt.
Ezt a különleges műfajú, egyszerre drámai és költői, sodró lendületű művet, amely Az ajtó mellett az írónő legnépszerűbb könyve, s amelyből a színpadi feldolgozás mellett nagy sikerű film is készült. Mindenki érezte már magát árvának: attól függően, hogy egy család hagyta magára, egy barát, egy szerelem. Kislenke sorsán keresztül azt a kirekesztettséget élhetjük át, ami bárkit önmaga árnyékává tehet egy adott pillanatban, és olyan erővel radírozza ki a személyiség kontúrjait, hogy csak komoly küzdelmek árán tudjuk újrarajzolni a körvonalainkat.
Amikor Szabó Magda könyvét olvastam, arra gondoltam, legszívesebben örökbe fogadnám ezt a kislányt. Megölelném, és elüldözném a lelkét járó rémeket. Miközben észre sem vettem, hogy a történet már réges-régen rólam szólt, és nem róla. – Finy Petra
Adatok
A szerzőről
Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Szülővárosában, a mostani Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában (akkor Dóczi Leánynevelő Intézet) tanult, itt érettségizett 1935-ben; 1940-ben a Debreceni Egyetemen kapott latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például A Danaida vagy a Pilátus.
1985 és 1990 között a Tiszántúli református egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett. 1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 1987-es regénye, Az ajtó először 1995-ben jelent meg angolul Stefan Draughon fordításában, 2015-ben pedig Len Rix fordításában. Regénye felkerült a The New York Times 10-es listájára.
2007. november 19-én, 90 éves korában, kerepesi otthonában, olvasás közben érte a halál.