A reménytől egy sarokra

„Ebben a történetben nincsenek pontok, csak kérdések; forognak, mint a szél hajtotta kerekek.”

Tóth Andrea  „A reménytől egy sarokra. Az igenek előtt, közben és után” c. regénye egy zátonyra futott tizenöt éves házasság és két ember története: a lányból lett feleségé és a fiúból lett férjé, meg a közös életüké a „huszonnégynégyzetméteren”. És sokkal több is annál: egy hosszú, örömökkel és fájdalmakkal teli női önismereti út krónikája. Sorstörténet, amelyben a főhős elveszíti, majd megtalálja önmagát. Tükörbenézés. Könyörtelen önvizsgálat, őszinte önvallomás, kétségbeesett önvád. Hiszen meddig lehet bírni a tudatot, hogy nem vagyunk önmagunk?

„És a fele­ség már nem bírta el, hogy egyszerre mindenki legyen, miközben a tükörben az arc egyre töredezettebb lett.”

Mert valahol mindannyian árulók vagyunk, akik rettegünk az árulástól. A történet pedig egy – mélységekkel és magasságokkal tarkított, mérhetetlenül emberi és – igaz történet.