Jelenlegi hely
Szarvasbőgésen - Vadásztörténetek
További ajánlataink
Bővebben...
Fekete István írói pályája azokkal az elbeszélésekkel indult, melyek az 1930-as évek elejétől folyamatosan jelentek meg a Nimród vadászújság hasábjain. Kittenberger Kálmán biztatására a fiatal gazdatiszt sorra írta a novellákat, és hamarosan az újság legeredetibb szerzőjének számított: a hangulatfestés, a szemléletes leírások és az éles szemű megfigyelések mesterének, aki legalább olyan örömmel mesélt balul elsült vadászatokról, mint a kapitális vad elejtésének diadaláról. Jelen kötet szerkesztője, Sánta Gábor arra törekedett, hogy a csaknem másfél évtized elbeszélései közül kiválogassa azokat, amelyek kiemelkedőek az írói életművön belül, és egyúttal a magyar irodalom legjelesebb vadásztörténetei közé is tartoznak. (A könyv korábbi kiadása Vadászelbeszélések címen jelent meg.)
Adatok
A szerzőről
Fekete István (Gölle, 1900. január 25.– Budapest, 1970. június 23.) József Attila-díjas magyar író, számos regény, ifjúsági könyv és állattörténet írója.
Fekete István gyerekkora tele volt kalandokkal és természet szeretettel. A Tiszántúlon nőtt fel, ahol a puszta és a mezők voltak a mindennapjai. Gyakran barangolt a természetben, figyelte az állatokat, és megtanulta a vadászat fortélyait. Az erdők, mezők és folyók világa mélyen meghatározta gyermekkorát. Ezek a tapasztalatok később megjelentek írásaiban is. Fekete István a természet szépségét és a vidéki életet ábrázolta műveiben, és ezek a témák váltak az ő irodalmi hagyatékának alapjává. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” egyik legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója, könyveit legalább 8,7 millió példányban adták ki.