Így éltünk Mezopotámiában

1930 tavaszán az akkor már befutott, frissen elvált Agatha Christie Irakban megismerkedett egy „sötét hajú, sovány, halk szavú” régészgyakornokkal, Max Mallowannel, akivel még abban az évben összekötötte az életét. Ez pedig azt jelentette, hogy a két világháború közt, különböző régészeti expedíciók tagjaként bejárta az ókori Mezopotámia számos lelőhelyét – európai szemnek olykor hihetetlen kalandjait pedig természetesen le is jegyezte. Az Így éltünk Mezopotámiában lapjain így egyszerre kelhetünk útra a (távolról sem mindig) mesés Keletre, és követhetjük végig egy angol Lady kendőzetlenül őszinte, öniróniában gazdag találkozását egy vonzó és ismeretlen új világgal.

„Vagy ötezer esztendeje ez volt a világ legpezsgőbb pontja. Itt kezdődött a civilizáció, és itt szedem fel a földről egy kézzel formált agyagedény cserepeit, amely a feketével ráfestett pöttyökkel, keresztszemes mintával épp annak az áruházi bögrének az őse, amiből éppen ma reggel ittam a teámat…”