Jelenlegi hely
A néma revolverek városa /Rejtő hangoskönyvek 7.
További ajánlataink
Bővebben...
A deresedő hajú kasszafúrót, Pencroft (13. Pác) Tivaldot egész eddigi életében minden lépésén át követte sorscsapása: lerázhatatlan balszerencséje. Most azonban rámosolygott, pontosabban nyomába szegődött a szerencse: egy szélhámos ráveszi, hogy plasztikai műtét útján arcot és nevet cseréljenek!
Úgy tűnik azonban, hogy a szerencse a rövid, de jóleső együttlét után gyáván visszafordul és elhagyja újdonsült gazdáját a texasi kisváros, Fillipon határában. Pencroft (új nevén Banjamin Walter) megrökönyödve tapasztalja, hogy a város lakóinak egyik fele az életére tör, a másik fele pedig együttérzéssel várja közeli halálát. Az ismeretlen alakoknál csak a település múltjában rejtőző, eltitkolt bűneset részletei látszanak őrültebbnek, és Pencroftra vár a feladat, hogy életben maradása és a filliponiak megváltása érdekében kibogozza a szálakat és megtalálja az igazi bűnösöket.
A Néma Revolverek Városa Rejtő Jenő egyik legjobb, legelsöprőbb humorú, izgalmas rejtélyekkel teli regénye, amely nem nélkülözi a megható pillanatokat. Rudolf Péter hangoskönyves pályafutása emlékezetes, ötcsillagos előadását produkálja.
Adatok
A szerzőről
Rejtő Jenő (született Reich, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest 1905. március 29.– Szovjetunió, 1943. január 1.) magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.
Legismertebb művei látszatra ponyvaregények, azonban életművét ma már nagyra értékelik. Kamaszkorában verseket írt, majd 1928-tól komor hangulatú novellákat adott közre a napisajtóban. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. Ezzel egyidőben füzetes ponyvákat, majd operetteket, végül – részben külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva – kalandregényeket alkotott. Sajátos stílusát egyéni, groteszk, nyelvi humor és „váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája” jellemezte. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Latabár Kálmánhoz, Salamon Bélához is. Miután kivezényelték a Don-kanyarba, 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg/tűnt el a keleti hadszíntéren, a Szovjetunió (oroszországi) területén.