Powered by Smartsupp

Jelenlegi hely

Fedőneve: Ulysses II.
- 9%

Fedőneve: Ulysses II.

Kötésmód: 
keménytábla
Oldalszám: 
512
Kiadás dátuma: 
2017
Olvasási idő:
12-13 óra
Mit mondjon ma egy magyar író nemzetének? Mit mondhat, ami nyilvánosságot kaphat, ami nem mákony, nem hazugság, nem a valóság és az igazság ferdítése? Mit mondhat, ami az irodalom, tehát a nemzeti, emberi lelkiismeret nagy hangszóróján át teljes felelősséggel tájékoztatja a nemzetet a valóságról, a közvetlen és távoli tennivalókról? Nem...
RAKTÁRON - Küldési idő: 4-5 nap

Bővebben...

Mit mondjon ma egy magyar író nemzetének? Mit mondhat, ami nyilvánosságot kaphat, ami nem mákony, nem hazugság, nem a valóság és az igazság ferdítése? Mit mondhat, ami az irodalom, tehát a nemzeti, emberi lelkiismeret nagy hangszóróján át teljes felelősséggel tájékoztatja a nemzetet a valóságról, a közvetlen és távoli tennivalókról?
Nem beleegyezni: ez a mi korunk különféle gyehennáiban az áldozatok egyik legerősebb fegyvere. Tragikus, hogy a legkülönb hősiesség, amire ennek a nemzedéknek módja van, gyakran nem a cselekvés, hanem az ellenállás hősiessége.
Ez az újkori menekülttömeg, melynek kataszterét még hozzávetőlegesen sem lehet megállapítani, földrészeken és óceánokon át vándorol a világban, s e milliós tömegek száma a múló idővel nem apad, hanem gyarapszik. Hazájukon belül éppen úgy élnek a vasfüggöny mögött belső emigráns embermilliók, mint mások, akik e vasfüggönyön innen hazátlanok. A displacedperson, ahogy hivatalosan nevezik ezt a tömeget, melynek mi is egyik atomja vagyunk, ma világprobléma.
Ulysses vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja.
Márai Sándor ulyssesi bolyongásaiban rádiófelolvasásai jelentették a szellemi összeköttetést otthonával. Ezek 1954-1955-ös, New Yorkban született anyagát adjuk most közre, melyben hírkommentárjain keresztül kíméletlen véleményt mond a Sztálin halálát követőzűrzavaros évek magyar és világpolitikai eseményeiről.
A rádiószereplések Márai számára a publicisztikát pótolták ekkor, és valóban: hangütésükben a kritikához állnak alegközelebb. Szigorú, gyakran nyers ítéletei mögött azonban feltárul saját zaklatottsága is. Aktuálpolitikai értelmezéseiben és éles portréiban újra és újra szembenéz önmaga tehetetlenségével, önigazolást keres emigránslétére. A felolvasások maguk is igazolásul szolgálhattak, hiszen hétről hétre szót emelt hazája ügyében. Saját hangján, engedmények nélkül ezt ekkor csakis egy New York-i stúdióban tehette meg.

Adatok

Kötésmód: 
keménytábla
Oldalszám: 
512
Kiadás dátuma: 
2017

A szerzőről

Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.

Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé . Gimnáziumi tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte. Fiatal éveiben Márai Sándor Frankfurtban, Párizsban és Berlinben is élt. Rövid ideig német, majd magyar nyelven folytatta írásait. Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta. 1923. április 17.-én vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát. Még ebben az évben Párizsba utaztak, és 6 évig ott is éltek. 1928-ban költöztek vissza Budapestre. 1930-1942 közötti korszak volt Márai Sándor legtermékenyebb írói időszaka. Amikor 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a jobboldal mellett a baloldal szélsőséges megnyilvánulásait is hevesen kritizálta. Márai a klasszikus polgári eszmények értékeinek adott hangot műveiben.1948-ban a Márai család Olaszországban, majd 1952- ben Amerikában  telepedett le, ahol öt év kint tartózkodás után megkapta az amerikai állampolgárságot. 1968-tól Salernóban (Olaszország), 1979-től San Diegóban élt. Utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte. Felesége és fia halála után szegénységben, betegen élt. Önkezével vetett véget életének San Diegóban, 1989. február 21-én.

Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el.

Kedvenc kategóriák

Cookies